Blog

A Prog Sphere-nek adott interjú magyarul

progsphere

 

A Prog Spere által velünk készített interjú magyar változata. Olvassátok kedvetekre!

 

Hogyan alakult a Ghost Toast? Milyen céllal?

A basszusgitárosunk, János (Waryou) mind Bencével a gitárossal, mind pedig Lacival, a dobossal elkezdett 1-1 projektben saját zenéket írogatni, jammelgetni, majd a 2 formációból végül egy lett, így alakult meg a Ghost Toast. Ehhez csatlakozott rövidesen a másik János (becenevén Pusi) billentyűn és csellón, ami rögtön sokkal izgalmasabbá tette a hangzást. A zenekarnév csak úgy jött, aztán megtetszett, könnyed is, komolytalan is, így pont illik a teljesen komolyan vett zenénkhez, amiben szintén fontos szerephez jut a kontraszt.
A célunk az volt, hogy saját magunk szórakoztatására zenéljünk. Ez most is így van, minden más csak bónusz. Előzetes koncepciót nem határoztunk meg, hagytuk, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Sosem zárunk ki teljesen ötleteket, igyekszünk úgy szerkeszteni a zenét, hogy abba minden beleférjen, amit valaki szeretne.

2013-ban jelentettétek meg a „There is no en…” című debütáló albumotokat. Meséljetek a lemezkészítés kreatív folyamatáról.

A debütáló lemez igazából a 2011-es Toast in the shell, de az csak nagyon szerény promóciót kapott. A There is no en… már kicsit szélesebb körben terjedt el, de a promótálás még mindig nem a banda erőssége. Az első lemez teljesen a próbatermeben készült, a There is no en… pedig félig próbatermi zenélés, félig otthoni munka eredménye. Általában jellemző a dalírási folyamatunkra, hogy otthon megszületnek a főbb témák gitáron vagy basszusgitáron, ezekhez hosszá teszik a magukét a többiek, majd a hosszabb, kibontásra váró dalrészleteket a próbateremben jammeléssel csiszolgatjuk. Ilyenkor születik sok olyan téma is, amiket majd csak évek múlva építünk be valahova.

Mi vezetett oda, hogy elkészítsétek a “There is no en…” lemezt?

Mindig is lemezekben gondolkodunk, annyiféle számunk van, hogy ezek egymást támogatva mutatják meg, hogy milyen a zenénk. Ha már 2-3 dalunk van, akkor már elkezdünk lemez szempontból dalokat írni, tehát, hogy milyen hangulat az, amit még érdemes lenne megidézni.

Milyen a dalírási folyamat nálatok, hogy „dokumentáljátok” a zenét?

Amikor valamit jónak találunk a próbateremben, azt rögzítjük rögtön, valamint otthon is mindenki rögzíti az ötleteit, vagy felveszi, vagy leírja, a lényeg, hogy ne vesszen el. Ezek aztán rengeteget alakulnak, mindenki hozzáteszi a magáét és lehet, hogy ettől alapjaiban meg is változik egy téma. A végső formát a felvételek során nyeri el, ekkor tevődik hozzá pl. a kísérő gitár, jöhet még egy-egy dallam stb., amitől a témák hossza, ismétlődéseik száma még szokott változni.

Milyen sokáig készült az anyag?

Mivel mindent magunknak csináltunk a felvételektől a masterelésig, sokáig készült a lemez, főleg, hogy a felvételek közben is írtunk még témákat, illetve volt, amiből kivettünk 3 percnyit (No sleep). A felvételek már 2012-ben elkezdődtek, de a cselló és billentyű témák több mint fele csak a többi hangszer felvétele után került megírásra, így elhúzódott 2013 őszéig.

Meséljetek a témáitok hátteréről.

Mivel nincsenek dalszövegeink, legfeljebb szöveges hangmintákat használunk, így a zenénk témáját nehéz szavakba önteni. Mindenkinek mást jelent egy-egy dal a zenekaron belül is és reméljük a közönségnek is.

Más a helyzet akkor, amikor feltűnik a szöveg, ezeket a zene hangulatához keressük. A Hovin mernem pl. egy elégikus örmény népdal, míg a Legacy motivációs szövegének nagyon pozitív az üzenete. Ezek jól példázzák a munkamódszerünket, mivel az előbbire a basszusgitárosunk akadt rá és épített köré egy dalt, míg az utóbbit szintén ő tette bele egy már kész dalba, mert illett hozzá.

Vagy ott van a Preapocalypotic Lamentations, amit a gitárosunk írt és már eleve tudta, hogy fel akarja használni majd az Orson Welles féle Világok harca rádiójáték egy-egy részletét és a dal, amibe belekerült végül azért született meg (eredetileg csak egy intro lett volna), mert máshova ezek a szövegrészletek nem illettek volna.

Mi a lemezcím jelentése?

A Hovin mernem számmal kapcsolatban jegyezte meg egy ismerősünk, hogy jó-jó, de kár, hogy nincs vége, arra célozva, hogy a végén már nem tér vissza a metálos kezdés, hanem marad nyugodt a dal. Innen jött a cím ötlete, aztán csakúgy rákeresve az interneten ráakadtunk a Fellini idézetre angolul („There is no end. There is no beginning. There is only the infinite passion of life.”), ami nagyon passzol a zenei filozófiánkhoz. Ezek után már csak elvettük a „d” betűt és három pontot tettünk a helyére, hogy hatásosabb legyen.

Melyik volt a legnagyobb kihívás, amivel az album készítése közben szembesültetek?

Az idő. Mivel mindenki főállásban dolgozik, sokszor csak alkalmanként és rövid időre volt lehetőség arra, hogy a felvételekkel foglalkozzunk, így lassan állt össze az anyag, de a dalokkal végül elégedettek lettünk. A felvételek minőségén sokat kell még javítanunk, ez prioritás a jövőre nézve, de rengeteget tanultunk a két lemez elkészítése során, szóval ezen a téren is fejlődére számítunk.

Ha már kihívások: a bandán belül van-e versengés abból, hogy többen ugyanabban a hangtartományban „szólalnak” meg?

A tagok általában inkább inspirálják egymást, jó érzékünk van ahhoz, hogy egymás témáit kiegészítve valami nagyon jót hozzunk létre.

Az alkotás folyamata alatt milyen új felfedezéseket tettetek? Volt olyan, ami jelentősen megváltoztatta a dalírási módszereteket?

Az, hogy otthon készítünk és veszünk fel új témákat majd azt egymásnak küldözgetjük és úgy megy az agyalás, számunkra a korább próbatermi dalíráshoz képest mindenképpen új, de működik. Így a próbákon már nem kell a témák megtanulásával foglalkozni, hanem jöhet a jammelős részek, átkötések kitalálása, amihez viszont a legjobb egy helyen zajongani. A most készülő harmadik lemeznél már mindent ezzel a módszerrel csinálunk. Átgondoltabbak és agyasabbak is a már eddig elkészült témák.

Engedjetek egy kis betekintést abba, hogy hogyan működik a csapaton belüli kémia, amiből a zene születik.

Mindenki teljesen más egyéniség nálunk. Egy jogász, egy bábszínházi technikus, egy csellista és egy informatikus „megmondóember” alkotta csapat vagyunk, akik ráadásul nagyon más zenékért vannak oda, néhány közös ponttól eltekintve. Az igazán jól meghangszerelt, nem szokványos témákkal foglalkozó zenék azonban mindannyiunkat nagyon motiválnak, ezért is igyekszünk ilyet alkotni. A dalírásba mindenki beleteszi az energiát, mindenki azon küzd, hogy a nekünk tetsző lehető legjobbat hozzuk ki egy-egy dalból.

Honnan merítitek az inspirációt és hogyan használjátok fel?

Az inspirációt főleg zenéből gyűjtjük, de a progresszív rock és metál zenén kívül a különböző filmzenék, elektronikus kísérletezős zenék (főleg ambient), a folkzene, meg a régi és új kedvenceink is hatnak ránk, bármilyen műfajban. Ezek mindenkiben folyamatosan raktározódnak el, aztán egyszer csak felbukkannak. A legnagyobb hatások nyilván rögtön érződnek, de próbáljuk ezeket addig csiszolni, amíg egy kicsit tompul ez az érzés, legalábbis bennünk.

Milyen nem zenei hatások, ötletek befolyásolják a zenéteket?

A nem zenei hatásainkat a már említett szövegbetéteken és a koncerten vetített video-anyagon keresztül próbáljuk átadni. Hat ránk az irodalom, a bolygónk különböző történései és még a sport is (lásd a Legacy-ban Ray Lewis, a Nor defeat-ben pedig John Harbaugh által előadott szövegbetétet), de a már említett kivételektől eltekintve, többnyire a már kész zene hangulatához keresünk hangmintákat, illetve csináljuk meg a vetítések anyagát. Jó példa erre a No sleep vokálos verziója, mivel az a Lunar Rising nevű zenekar azonos című számából származó éneksávot tartalmaz, ami teljesen véletlenül abszolút ráillett a már kész dalunkra.

Milyen felszerelést használtatok a There is no en… felvételeihez?

Gyakorlatilag a csellót és a billentyű témák nagy részét kivéve az egész anyag VST-kel és – a gitárok esetében – VST effektekkel készült, ezekből próbáltuk meg kihozni, amit lehetett, de a következő lemezen inkább a klasszikus módszert választjuk, legalábbis a gitárokra mindenképpen.

Hogy álltok a technológia és a zene kapcsolatához?

Rengeteg szuper dolog van, ami nagyon sokat segít. Régebben elképzelhetetlen volt, hogy valaki teljesen otthon elkészítsen egy-egy lemezt, de ma már olyan minőségű anyagok jönnek ki a hálószobákból, hogy elképesztő. Nagyon sokat segít a digitális technológia fejlődése az olyan kis zenekaroknak mint mi, mert nem csak felvenni, de kísérletezni is tudnak, arról nem beszélve, hogy terjeszteni is könnyebb.

Szolgál a zenétek valamilyen célt?

Mi inkább csak kizenéljük magunkból ami ki akar jönni, ha azzal másokban gondolatokat ébresztünk és/vagy érzelmeket keltünk, nekünk elég. Mögöttes célunk nincs vele.

Hogy látjátok azokat az anyagiakkal kapcsolatos kihívásokat, amikkel manapság szembesülnek a zenekarok?

Az internet segítségével kétségtelenül könnyebb eljutni ahhoz a zenebarát közeghez, aki hajlandó pénzt költeni még a zenére, illetve merchandise-ra. Nálunk Magyarországon inkább az a probléma, hogy sok a remek zenekar, de kevés a lehetőség, kevesen járnak koncertre, külföldre pedig költséges és nehézkes az út.

Mik a jövőbeni terveitek?

Még ebben az évben szeretnénk elkészülni a 3. lemez anyagával és egy újabb klippel, ami már az egyik új dalhoz. Ezen kívül tervben van, hogy eljutunk külföldre is néhány koncert erejéig, de erről még konkrétumot nem tudunk megosztani, most a dalírásra és a felvételekre koncentrálunk.